Hétszeres remény

Jézus és a szamariai asszony (Jn 4,5-42)

Delelőre áll a Nap. Tombol a déli hőség. Nem igazán tanácsos időpont arra, hogy a szabadba merészkedjen bárki is. De ha valaki most vizet hoz, nyilván nem akar senkivel sem találkozni. Valószínűleg így volt ezzel a szamáriai asszony is. Életvitele miatt persze a férfiak megbámulták, a feleségek árgus szemmel figyelték, az erkölcscsőszök elítélték. Persze voltak olyanok is, akik sajnálták. Ez az asszony nagyon is jól tudja, hogy az emberi ítéletek tekintetében valami nincs rendben az életével. Űr, üresség és kiégettség gyötri.

Ebben az órában és ebben az állapotban találkozik Jézussal. A megszokott szabályokat, erkölcsösnek tartott előírásokat megsértve Jézus megszólítja ezt a bűnösnek tartott asszonyt, aki ráadásul a gyűlölendő szamariaiak közül való. Egyetlen igaz hitű zsidó sem tenne még csak hasonlót sem. Jézus azonban ezt az erkölcsi-társadalmi akadályt nem tartja elválasztó korlátnak. Sokkal inkább olyan ösztönzésnek, amelynek segítségével az előítéletek megszüntethetőek. Az asszony életének megsebzett pontjára tapint, egész egyszerűen, mondhatni nem éppen udvariasan szemére veti: „Jól mondtad, »nincs férjem«, mert öt férjed volt, és akivel most élsz, nem a férjed. Ebben igazat mondtál.” (Jn 4,18)

Az asszony immáron hatszor próbálta meg rendbe tenni az életét, megváltoztatni körülményeit. Hat – a Bibliában szimbólum. Arra utal, hogy valami nem teljes, nem egész, valami hiányzik, hogy valami nem rendezett, töredezett állapotú. Erre utal a hatodik óra is, amikor Jézus találkozik az asszonnyal. Erre utal a hat férfi is, akik közül mindegyik csak béka marad, de egyik sem lesz herceg az asszony számára. A szeretet utáni szomj állandóan újabb és újabb csalódásokat hozott. Nem elég csak az első alkalom izgalmát, spontaneitását és szenvedélyét átélni. Vágyunk az élethosszig tartó biztonságra, a tartós megbízhatóságra is. Szeretnénk, ha feltétel nélkül gondoskodnának rólunk és otthonra lelnénk valaki mellett. Ezek a legerősebb emberi vágyaink közé tartoznak.

De egyetlen emberi lény sem képes tartósan kielégíteni a teljes élet, a teljes szeretet utáni összes vágyat. Ez a vágyakozás végtelen. Hogyan lenne képes véges emberi lény a végtelent megadni? Az ember csak olyan vizet tud adni, amely újra és újra megszomjaztatja az embert. Nem véletlenül jön az asszony Szikárból. A név jelentése: nem folyik semmi, eldugult, eltömődött, a forrástól elvágott, kiszáradt. Ez az az állapot, amikor rossz helyen keressük a beteljesülést. Mindig is ott lesz a szívünkben ez az örökkévalóság utáni vágyakozás. Mert létezik olyan szomjúság, amelyet csak maga Isten tud kielégíteni, mert ő maga a szeretet és az élet. Jézus nem tart erkölcsi prédikációt, nem állítja pellengérre ezt az asszonyt. Új kezdettel ajándékozza meg. Bizalmat ébreszt benne, hogy szembe tudjon nézni életének fájdalmas oldalával is. Hogy igaz legyen, ami igaz. Ez a megváltás. A terhek megszűnnek, sóhaj, megkönnyebbülés járja át az egész embert élő vízként, gyógyító erőként. A Jézussal való találkozás megváltoztat, új emberré tesz. Ez lehet sokunk reménye keresve azt a helyet, ahol Életünk lehet.