Jézus és a vak meggyógyítása (Jn 9,1-41)
„Fő az, hogy egészséges legyen az ember!” Sokszor elhangzó kijelentés, gyakran születésnapi, évfordulós jókívánság. Ez az, amiről nem is kívánunk „diskurálni”. Ritka dolog: közmegegyezés. Azokon az alkalmakon, amikor ezt kívánjuk, ki akarna ünneprontó lenni?
Tényleg „fő dolog az egészség”? Persze, örömmel nyugtázzuk egészségben eltöltött, elmúlt éveinket. Azt is érezzük, hogy kicsit (vagy talán nagyon is) nehézkessé vált a járás, fáj a hátunk reggelente, az orrunkon régtől fogva ott van a „látásjavító ókuláré”, mára szemüvegnek nevezzük. Az egészségügyi szervezet (WHO) szerint: „Az egészség a teljes testi, mentális és szociális jóllét állapota, és nem csupán betegség- vagy fogyatékosság-nélküliség.” Vagyis az egészség nem csak a betegség-mentesség. Ugyanakkor szinte utópisztikus, elérhetetlennek tűnő állapot.
A krónikus betegek közül sokan ugyanúgy éreznek, mint a mai evangélium vakon születettje. Akinek nehéz az élete, azt a sors duplán sújtja. Nem elég, hogy beteg, a világ, a társadalom ezen kívül ki is közösíti. Vannak betegségek társadalmi, szociális „mellékhatásokkal”. A betegség elszigeteltséget eredményez, a társadalom peremére szorít.
A mai evangélium vakon születettje megtapasztalhatja a gyógyulást. Talán mégis igaz, hogy a fő dolog, hogy egészségesek legyünk? Vagy talán még sem ez a mottó az örökkévalóság számára? Valamennyien előbb vagy utóbb meghalunk. A vakon született is időközben meghalt. Jézus küldetése a világ meggyógyítása, üdve, üdvössége, nem a világ egészsége. A mindennapok által ránk rakódott „lelki zsírréteget” nem bontja le sem a fitnesz-stúdió, sem a diéta. A betegek nem azt követelik Jézustól, hogy nekik „joguk van” az egészségre, tehát gyógyítsa meg őket. Nem, a betegek tudják, hogy az egészség ajándék. Nem olyasmi, amit saját teljesítményemmel elérhetek. Persze jó, ha egészségesen táplálkozok, eleget mozgok (lehetőleg a szabadban), de ezek önmagukban nem tesznek egészségessé. Üdv(özülés) és gyógyulás Jézus életében és működésében összetartoznak. Jézus vigasztalása nem a távoli jövőre vonatkozik. Egész konkrétan segít az embereken napi szükségleteikben és ezzel rámutat arra is, hogy tanítványainak, az őt követőknek is ez a feladata. Felszólítást kapunk: vegyük komolyan embertársainkat, segítsünk egymáson! Jézus nem gyógyított meg mindenkit. De üzenete és küldetése révén megbízást adott, hogy ne feledkezzünk meg az elesettekről. Jézus a betegek elszigeteltsége és nyomorúsága ellenében megmutatja: Isten nem feledkezik meg gyermekeiről. A magunk módján mi is felfedezhetjük az elfeledett embereket, gyógyító közelséggel ajándékozhatjuk meg őket. Ez azt is jelenti, hogy elviseljük a fájdalmat, amikor a kért csoda nem következik be. Maradunk akkor is, amikor a betegség győz ebben az életben. Akkor is hiszünk és bízunk abban, hogy ezt az utat is Isten kíséri, nála ér véget. Mert az élet halandó marad, akár egészségesen, akár betegen halunk meg.
Balogh Vilmos Szilárd 