Schillebeeckx-morzsák – előzetes

Söveges Dávid (1917-1996) emlékére

Hogy Edward Schillebeeckx (1914-2009) domonkos szerzetes a 20. század legkiemelkedőbb katolikus teológusainak egyike, nem szorul külön bizonyításra. A Mérleg a 70-es és 80-as években gyakran foglalkozott munkáinak fogadtatásával, az ellene lefolytatott vatikáni eljárásokkal[1]. Rendtársa, Ulrich Engel 80. születésnapjára írt portréját, amely minden tekintetben hasznos és részletes információkat nyújt, ugyancsak ez a folyóirat közölte[2]. Schillebeeckx jelentősebb teológiai munkáit számtalan nyelvre lefordították. A róla elnevezett alapítvány pedig 2014-ben 11 kötetben angolul jelentette meg legfontosabb műveit[3]. Mindezek nyomán felmerül a kérdés: mi jelent meg tőle magyarul? A felhozatal meglehetősen szegényes. Tudomásunk szerint eddig mindössze két munka: A zsinat mérlege (ford. Weissmahr Béla, Róma: Zsinati Bizottság, 1968), valamint A domonkos szellemiség (ford. Skultéty Kornélia in: Tanítvány: a magyar domonkosok lapja. 6. 2000 3-4., 3-22.o.) . Mindezek nyomán időszerűnek látszik, hogy legalább egy válogatást ismerjünk meg a rendkívül gazdag és inspirációt adó[4] teológiai hagyatékból[5].

Jómagam a 70-es években pannonhalmi diákként találkoztam a Holland Katekizmussal. Akkor ugyanis a Bencés Gimnázium hittanárai a II. Vatikáni Zsinat szellemében, amelyet Legányi Norbert főapát hozott magával Rómából, a hitoktatást erre alapozták. Mint később megtudtam, a mű mögött t.k. Schillebeeckx munkássága rejlik. A magyar változat csak 1988-ban jelent meg[6], valójában agyonhallgatták, ma is csak kevesen tudják, hogy ez a magyar kiadás létezik. Ugyanerre az időszakra esik, hogy a zsinat teológusai között Schillebeeckx nevét meghallottam, még pedig Söveges Dávidtól. Ő idén (2017) lenne 100 éves. Így engedtessék meg, hogy a tervezett válogatást az ő emlékének ajánljam. Talán nem tévedek, ha azt mondom, hogy a magyar teológusok közül kevesen olvasták, ismerték olyan alaposan Schillebeeckx teológiáját, mint ő, aki „főállásban” nem is teológusként tevékenykedett.

Mielőtt a fordításra, közlésre szánt írásokat bemutatnám, röviden néhány szót (távirati stílusban) a szerzőről és életművéről azok számára, akik talán nem ismernék[7]. Edward Schillebeeckx alapvető feladatának tartotta, hogy Jézusról és Istenről beszéljen a mai embereknek. Ezért kiindulópontja a modern ember tapasztalata volt és azért fáradozott, hogy olyan egyház jöjjön létre, amely alapvetően mindenkit képes meghívni, megszólítani. 1914. november 12-én született Antwerpenben 14 gyermekes családban hatodszülöttként. Közel 75 évig volt szerzetes, 65 éven keresztül tanított teológiát, így teológus-generációkat oktatott. Máig elévülhetetlen érdemeket szerzett a II. Vatikáni Zsinaton, hiszen tanácsadóként, bizonyos szövegek (pl. a Dei Verbum) megfogalmazásán befolyása közvetlenül érezhető. 20 évesen lépett a domonkosok rendjébe, hét évvel később szentelték pappá, majd tanítani kezdett a belgiumi Löwenben. A II. világháború után Párizsba ment. Itt találkozott a rendtársai, Yves Congar és Marie-Dominique Chenu által képviselt új teológiai irányzattal. Ez a forrásokhoz visszanyúló és azokat komolyan vevő gondolatiság döntő impulzusokat adott munkásságához. 1957-ben a holland Nijmegen katolikus egyetemére nevezték ki a dogmatika és a teológiatörténet professzorává. Egészen 1983-as emeritálásáig itt tanított és kutatott.

Többször került konfliktusba az egyházi tanítóhivatallal. 1968-ban, majd 1979-ben is „római meghallgatásban” volt része. „Ügyvédje” Karl Rahner SJ volt, aki szerint már azért is érdemes megtanulni flamandul, hogy Schillebeeckx műveit olvashassuk. A római vádakra visszaemlékezve azt mondta: „Mivel szeretem ezt az egyházat, elmentem Rómába, ha már egyszer oda citáltak.” Mindkét nevezett alkalommal az ellene folyó egyházi eljárást megszüntették. Mindez persze keserű nyomokat hagyott benne. Később is levelezett a római egyházi hatóságokkal. Magát az egyház „szomorú öregjei” közé sorolta. Az őt ismerők nagyon szimpatikus embernek tartották, aki magát „boldog teológusnak” nevezte, olyannak, aki „a katolikus egyház lojális ellenzékéhez tartozik”. 2006-ban XVI. Benedek pápát a római kúria reformjára szólította fel. Egyúttal arra figyelmeztetett az egyházban, hogy foglalkozzon a fiatalok problémáival. Véleménye szerint Róma „világos válaszokat ad azokra a kérdésekre, amelyeket a fiatalok már nem tesznek fel maguknak, miközben az általuk feltett kérdések megválaszolatlanok maradnak.”

Rákos megbetegedését és a halál közeledtét Schillebeeckx derűvel fogadta. Röviddel 90. születésnapja előtt keletkezett írásában nyíltan beszélt betegségéről: a rosszindulatú daganatokról, operációkról, kemoterápiáról. Majd az élő Isten „meglátása” utáni vágyáról szólt, akinek a szolgálatába állt. 2009. december 23-án halt meg Nijmegenben. A Holland Püspöki Konferencia Schillebeeckxnek zsinati tanácsadóként betöltött „nagy szerepéről” írt a halálhír kapcsán. Amikor 2004-ben 90. születésnapját tanítványai egy szimpóziummal ünnepelték, a hivatalos egyház részéről senki sem képviseltette magát. Halálhírére a holland sajtó a „Picasso a teológusok között” megjelöléssel illette, aki egyúttal kellemetlen „bolha volt a Vatikán szőrméjében”.

Schillebeeckx teológiai írásainak tematikája szerteágazó. Ugyanakkor a zsinat után egy nagyon fontos feladatot tűzött maga elé, nevezetesen egyfajta mai krisztológia kidolgozását. Maga így ír erről:

„…figyelemre méltó, hogy a Második Vatikáni Zsinat részletes dogmatikai konstitúciót adott az ’egyházról’ (Lumen Gentium), miközben semmiféle örömteli üzenetet sem adott arról, hogy mit is jelenthet Jézus Krisztusként istenkeresésünkben és emberek iránt érzett gondoskodásunkban. Másként fogalmazva: itt volt egy explicit módon megfogalmazott egyháztan (ekkleziológia), miközben a krisztológia implicit maradt. Mindez történetileg talán érthető, de teológiai szempontból egyáltalán nem a legegészségesebb szituáció. A következmény pedig: nehezen cáfolható az a vád, hogy az egyházról szóló rendkívül emelkedett, szent szavak mögött (amelyeket voltaképpen vezetőik maguk fogalmaztak meg) a saját hatalmi pozíciók megőrzése rejlik. Ugyanakkor sok keresztény nagyon is jó néven venné azt az egyházat, amely saját maga helyett inkább Jézust mint a Krisztust hirdetné.”[8]

Itt találjuk azt az ösztönzést, amely nyomán megfogalmazódott krisztológiai „trilógiája”. Ezt ma a teológusok a 20. századi római katolikus teológia klasszikusai közé sorolják[9]. A német nyelvű változatokat a Herder Kiadó (Freiburg) gondozta: 1975-ben a Jézus: történet egy Élőről (Jesus: die Geschichte von einem Lebenden) címmel, amelyet két évvel később a Krisztus és a keresztények: egy új életpraxis története (Christus und die Christen: die Geschichte einer neuen Lebenspraxis) követett, majd 1990-ben  az Emberek: történet az Istenről (Menschen: die Geschichte von Gott). Voltaképpen ez a három vaskos könyv képezi Schillebeeckx teológiájának gerincét. Azt a feladatot tűzte maga elé, hogy a biblikus exegézis nyomán szerzett ismereteket rendszerező munkává összegezze. Az első kötet arra vállalkozik, hogy lehetőleg pontosan bemutassa konkrét történeti személyként a Názáreti Jézus alakját. Bavallom, sokszor akartam végigolvasni a könyvet (közel 700 oldal), de sokáig csak azt szerettem volna, hogy egy-egy alkalmas idézetet találjak. Erre a könyv persze nem nyújtott alkalmat. Végül elhatároztam, hogy végigolvasom. Egészében olvasva óriási élményben volt részem. Látva azt az aprólékosan alapos, ugyanakkor összegző következtetésre alkalmas ábrázolásmódot, azt gondolom, hogy mindenkinek, aki veszi a fáradságot, teológiai előképzettséggel vagy éppenséggel a nélkül, hasonló élményben lehet része.Második Krisztus-könyve a korai keresztény krisztológiákat elemzi. Alapvető kérdése, miként jutottak el a tanítványok arra a meggyőződésre, hogy az Istentől származó, embert boldogító üdvö(ssége)t valóban Jézusban tapasztalták meg. Megközelítésében nem a szokásos skolasztikus, metafizikus megközelítést használja, hanem a dogmatörténetből indul ki. Választását az a meggyőződés támasztja alá, amely szerint az Istentől a világba érkező üdvnek, boldogító szándéknak a mai ember számára is létezőnek kell lennie, vagyis a mi tapasztalatunk sem tér el ettől. Nincs tiszta, teljességgel megszűrt emberi tapasztalat, hanem az mindig nagyon is konkrét kulturális, nyelvi környezetbe ágyazódik. Ebből a hermeneutikai háttérből elemzi Schillebeeckx az első tanítványok Jézussal kapcsolatban szerzett tapasztalatait. A századik születésnapjára való megemlékezésben az első két kötetre vonatkozóan az alábbiakat olvashatjuk:

„Ezek a művek kellemesen enyhe dózisban használták csak a teológia belső szókincsét. Mégis – és a kettő nem áll ellentétben egymással – a teológiai nyelvezet mindenkor kimondottan jámbor volt. Nyelvi szempontból tekintve is [Schillebeeckx] csodálatos elbeszélő volt, aki az Istenről szólt. Teológusként a modern ember tapasztalatához csatlakozott és ezt ütköztette az evangéliummal. Az egyházon túlmenően is a közvetítést kereste, az egyház és a modernség jobb kapcsolatáról álmodott. Művét az egyházi fellendülés időszakában lelkesen fogadták.”[10]

Mindezek nyomán Schillebeeckx számára fontos volt, hogy megtalálja mindazokat az emberi lehetőségeket, amelyek nyomán az isten-tapasztalat korunkban hozzáférhetővé és az emberek számára érthetővé tehető. Ez kapcsolódott össze munkáiban azzal az egyre terjedő, szekularizálódásnak nevezett tapasztalattal, illetve a kereszténységnek a társadalomban való, általa is megélt térvesztésének megélésével. Ezért is fordult – főként a trilógia harmadik kötetének bizonyos részeiben – az emberi szenvedés problémája felé. Abból indult ki, hogy Isten itt is, a szenvedés közepette is jelen van. Ezt Jézus kereszthalálának elemzésével alapozza meg: a 22. zsoltár „Istenem, Istenem, miért hagytál el engem” felidézése csakis az egész zsoltárral együtt érthető, vagyis semmiféle szó sincs az Isten távollétéről. A jelen emberi szenvedésére vonatkozóan nem talált támaszpontot a katolikus hagyományban. Így hát a Frankfurti Filozófiai Iskola, főként Adorno munkásságából merített. Arra a következtetésre jutott, hogy ha az ember megmagyarázhatatlan szenvedéssel kerül szembe, akkor ezt negatív kontraszt-tapasztalatnak tekinthetjük. Ami annyit jelent, hogy az ilyen élményre, tapasztalatra hevesen tiltakozva reagálunk, mégpedig a nélkül, hogy valóban utánagondolnánk és meggyőződnénk arról, hogy ez az állapot éppen az, amely nem a világ igazi rendjébe tartozik. Ezzel a szenvedéssel szembeni, tudatalatti tiltakozás az egyes egyedül Istenben megalapozható emberi reményt hozza napvilágra. Hogy az emberek minden megtapasztalt szenvedés ellenére meg vannak győződve arról, hogy lehetséges egy jobb jövő, az implicit módon egyfajta eszkatológiai hitet jelenít meg. Itt lehet értelmesen Istenről és a Jézus Krisztus általi teljes megváltottságról szólni.

Elsősorban a trilógia első két kötetét kritizálták hivatalos egyházi részről. Erre 1978-ban a két műre vonatkozó közbülső beszámolóval válaszolt[11].  Összefoglalása betekintést enged egyrészt munkamódszerébe, másrészt pedig megvilágítja szándékát, vagyis, hogyan is lehetne a mai teológia művelőjeként az emberek számára a üdv jó hírét közelebb hozni. Egyrészt hű kíván maradni a hagyományhoz, de ugyanakkor vallja, hogy tudomásul kell venni azokat a kihívásokat, amelyeket a mai élet vet fel. Teológiája megtermékenyítően hatott t.k. a latin-amerikai felszabadítás-teológiára. Munkássága során az emancipáció, a szabadság kérdéseivel is behatóan foglalkozott. Teológiai módszere nyilvánvalóan nagy hajtóerőt, jelentős impulzusokat szolgáltathat a mai teológiai kutatás számára.

Az elmondottak – reményeim szerint – elegendő okot szolgáltatnak arra, hogy az elkövetkező időszakban egy kisebb válogatással jelentkezzek. A gazdag és terjedelmes írásokból nem tűnt egyszerűnek a megfelelő, viszonylag rövid írások megtalálása. Első tájékozódásul egy 1984-ben megjelent Schillebeeckx-olvasókönyvre bukkantam[12]. Szerkesztője Robert J. Schreiter professzor, aki Schillebeeckx egyik közvetlen munkatársa volt hosszú időn keresztül. Vele, valamint a Schillebeeckx biográfia első kötetének szerzőjével[13], Erik Borgman professzorral történt egyeztetés nyomán az alábbi rövid(ebb) írások megjelentetését igyekszem megvalósítani a következő kb. másfél esztendő során (a fordítások a rendelkezésre álló német változatok alapján készülnek, esetenként az angol figyelembevételével, az itt közölt címek még csak „munkacímek”)[14]:

  1. Isten – az ember jövője, Új istenkép, szekularizálódás és az ember jövője a földön (Das neue Gottesbild, Säkularisierung und Zukunft des Menschen auf Erden, megjelent in: Gott, 142-174.o.)
  2. Isten országa: Teremtés és üdvösség (Reich Gottes: Schöpfung und Heil, megjelent in: QD, 125-145. o.)
  3. A kereszténységhez vezető út a modern világban (Der Weg zum Christentum in einer modernen Welt, megjelent in: QD, 9-28.o.)
  4. „Közelítések” a Názáreti Jézushoz (Zugänge zu Jesus von Nazaret, megjelent in: EG, 139-147.o.)
  5. Jézus aktuális megnevezése: élő hagyomány új tapasztalat nyomán (Aktuelle Benennung Jesu: lebendige Tradition dank erneuter Erfahrung, megjelent in: QD, 62-76.o.)
  6. Jézus és Krisztus egyháza (Jesus und die Kirche Christi, megjelent in: Weil Politik nicht alles ist, 49-68.o.)
  7. Homiletikai epilógus (Homiletischer Epilog, megjelent in: Christus, 823-831.o.)
  8. A keresztény teológia és a teológus (Die christliche Theologie und der Theologe, megjelent in EG, 107-115.o.)
  9. Etika: A keresztény hit misztikus és politikai dimenziójának összefonódása (Ethik als Verbindungsglied zwischen der mystischen und der politischen Dimension des christlichen Glauben, megjelent in Weil Politik nicht alles ist, 92-113.o.)
  10. Hivatal és közösségépítés (Amt und Gemeindeaufbau, megjelent in: Das kirchliche Amt)
  11. A jövő perspektívái (Zukunfsperspektiven, megjelent in: Das kirchliche Amt).

Alapvető és nagyon hasznos írás lenne még Schillebeeckx „végrendelete”, amely az angolul megjelent összegyűjtött válogatás 11. kötetének 6. fejezetét (Theological Quests, 111-162.o.) képezi és amelyet mind Schreiter, mind pedig Borgman professzor rendkívüli melegen ajánlott. Talán egy másik válogatás, vagy önálló könyv lehetne ennek a tárgya. Annál is inkább, hiszen szinte minden lényeges kérdés, amelyet Schillebeeckx hosszú teológus pályafutása során érintett, ebben előkerül.

Beharangozómat Schillebeeckx egy gondolatával zárjuk, amely rámutat saját teológus-hivatásának lényeges vonására:

„Valamennyien közülünk, beleértve a teológusokat is … fényt keresünk a sötétben, világosságot az összevisszaságban, s mindezt tesszük félelmeink közepette. Péterhez hasonlóan az örök élet szavait szeretnénk meghallani és megpróbáljuk ezt ismételten mind a magunk mind pedig korunk számára megérteni. … A teológia maga … csakis abból profitálhat, ha nyitottságot és bátorságot mutat az Isten szavával és az egyház tanítóhivatalával szemben. Vox temporis vox Dei [Az idő szava Isten szava.]. Isten pedig hozzánk abban az időben szól, amelyben élünk.”[15]

[1] Vö. Mérleg, 1978, 171-175.o.; 1981, 69-79.o.; 1983, 410-411.o.; 1986, 391-395.o.; 1987, 11-16.o.; 1990, 292-297.o.

[2] Mérleg, 1996, 258-271.o.

[3] The Collected Works of Edward Schillebeeckx, Bloomsbury, London-New York-New Delhi-Sydney, 2014, Volume 1: CHRIST THE SACRAMENT OF THE ENCOUNTER WITH GOD; Volume 2: REVELATION AND THEOLOGY; Volume 3: GOD THE FUTURE OF MAN; Volume 4: WORLD AND CHURCH; Volume 5: THE UNDERSTANDING OF FAITH. INTERPRETATION AND CRITICISM; Volume 6: JESUS: AN EXPERIMENT IN CHRISTOLOGY; Volume 7: CHRIST: THE CHRISTIAN EXPERIENCE IN THE MODERN WORLD; Volume 8: INTERIM REPORT ON THE BOOKS “JESUS” AND “CHRIST”; Volume 9: THE CHURCH WITH A HUMAN FACE; Volume 10: CHURCH: THE HUMAN STORY OF GOD; Volume 11: ESSAYS. ONGOING THEOLOGICAL QUESTS.

[4] Érdemes kicsit böngészni az interneten az utóbbi időben írt teológiai doktorátusok között. Számtalan érdekes és értékes gondolatsor fogalmazódott meg a Schillebeeckxtől származó inspiráció hatására. A széles spektrumból itt pusztán kettőt emelünk ki. Adrianus Sunarko ofm Schillebeeckx kinyilatkoztatás-értelmezésének fejlődését és annak az egyház-értelmezésre vonatkozó következményeit vizsgálta (Die Entwicklung des Offenbarungsverständnisses von Edward Schillebeeckx und dessen Konsequenzen für sein Kirchenverständnis), Hernán Yesid Rivera Roberto pedig Gustavo Gutiérrez és Edward Schillebeeckx felszabadítás-tológiáját hasonlította össze (Befreiungstheologie bei Gustavo Gutiérrez und Edward Schillebeeckx im Vergleich).

[5] Információink szerint a Shekina Teológiai Kutatóintézet Schillebeckx egyik viszonylag “korai” (1972) művének (Geloofsverstaan : interpretatie en kritiek) magyar fordítását tervezi. Vö. gyűjteményes angol kiadás 5. kötete (The Understanding of Faith. Interpretation and Criticism).

[6] Új Katekizmus, Török Jenő és Kiss Béla fordítása, Agapé, Újvidék 1988.

[7] Részletesebb életrajzát l. Ulrich Engel OP: Edward Schillebeeckx OP élete és műve, in: Mérleg, 1996/3, 258-271.o.

[8] E. Schillebeeckx: Die Auferstehung Jesu als Grund der Erlösung – Zwischenbericht über die Prolegomena zu einer Christologie, Quaestiones Disputatae, 78, Herder, Freiburg, Basel, Wien, 123.o.

[9] Talán érdemes megjegyezni, hogy a zsinati, valamint az ezt követő teológus-generáció közül sokan gondolták úgy, hogy ismételten fel kell vetniük a krisztológia kérdését. Nem lehet véletlen, hogy Hans Küng Christ sein, Karl Rahner Grundkurs des Glaubens, Walter Kasper Jesus der Christus, illetve Jon Sobrino Der Glaube an Jesus Christus c. műve is ebbe a témakörbe illeszkedik. De Joseph Ratzinger pápaként írt Jézus könyvei is ebből az igényből fogalmazódtak meg.

[10] http://www.katholisch.de/aktuelles/aktuelle-artikel/der-picasso-unter-den-theologen

[11] Eredetileg németül jelent meg, Edward Schillebeeckx: Die Auferstehung Jesu als Grund der Erlösung, Quaestiones Disputatae, 78, Herder, 1979; az angol változat Interim Report on the Books Jesus and Christ, London: SCM, 1980 kiadásban látott napvilágot, majd a gyűjteményes kiadás 8. köteteként jelent meg ismét.

[12]Erfahrung aus Glauben, Edward Schillebeeckx-Lesebuch (kiad. Robert J. Schreiter), Herder, 1984.

[13] E. Borgman, Edward Schillebeeckx: een theoloog in zijn geschiedenis. Deel I: Een katholieke cultuurtheologie (1914-1965), Baarn 1999, angol kiadása: Edward Schillebeeckx: A Theologian in His History. Volume 1: A Catholic Theology of Culture (1914–1965). By Erik Borgman. New York: Continuum, 2004. xii + 468 pages.

[14] A hivatkozásokban használt rövidítések: Gott: Edward Schillebeeckx: Gott – die Zukunft des Menschen, Grünewald, Mainz, 1969; QD: Edward Schillebeeckx: Die Auferstehung Jesu als Grund der Erlösung, Quaestiones Disputatae, 78, Herder, 1979;  EG: Erfahrung aus Glauben, Edward Schillebeeckx-Lesebuch, Herder, 1984; Christus: Edward Schillebeeckx: Christus und die Christen, Die Geschichte einer neuen Lebenspraxis, Herder, 1977; Jesus: Edward Schillebeeckx: Jesus, Die Geschichte von einem Lebenden, Herder, 1975; Weil Politik nicht alles ist: Edward Schillebeeckx: Weil Politik nicht alles ist, Von Gott reden in einer gefährdeten Welt, Herder, 1987; Das kirchliche Amt: Edward Schillebeeckx: Das kirchliche Amt, Patmos, 1981.

[15] Idézi: Borgman, E.: : Edward Schillebeeckx: A Theologian in His History. Volume 1: A Catholic Theology of Culture (1914–1965), New York: Continuum, 2004, 153. o.

Reklámok